Egy olyan világban, ahol másfél-két évig hazudni erény... ahol a hatalom sakkozik az emberrel... ahol kitüntetik a másik szeme világát likvidáló vasprefektust... Ahol... folytathatnám a saját megpróbáltatásaimmal is… Inkább figyeljünk a Messiásra, mit üzen: felhőkön... a levegőbe… s azon is túl... ahol az Úr van a népével. Ahol béke van magyar és magyar, magyar és idegen között... Mert a Mennyországban senki sem más... mindenki az, aki... egy megváltott ember, kincs a kincstárban. Akkor majd elragad az Úr menyasszonyt a nászágyból, parasztot az aratás idején. Egy szempillantás alatt átváltoztat rokkantat dicsőséges testté... hibátlanná és s ugráló gyerekké. Egy atomban... egy más atommal büszkélkedő, Antikrisztusra váró s pusztulásba rohanó Új Babilonból… A harsonák megszólaltak, hogy összetereljék a nyájat a nagy találkozásra... egy földi harc elől... a csodálatos mennyei menyegzőre… A legfontosabb, kevésbé fontos és jelentéktelen helyekről jött össze egy atomban a Gyülekezet… ami óriási katasztrófahullámot indított el a Földgolyón… De ami a legfontosabb: Istennek a Szellem által Jézusért összehívott népe maradéktalanul boldog lehet. Mert az Atya Isten a Jézus által... a Szellem megújító erejével... megszabadította népét az Antikrisztus haragjától. Shalom! Testvéreim! Ahol Jézus nem lehet pap, ott uralkodhat a földi helytartó. Nyilván nem Jézus helytartója a földi helytartó, hiszen Jézus nem lehet pap. Ha pedig Jézus nem lehet pap a földön, akkor el kell hitetni valahogyan: a helytartó Jézus nevében helytartó. Mert a Jézus név jó reklám, ha van látható „fényképe“. Igen ám, de ha Jézus „fényképe“ csak szuvenir... akkor az még nem táplál… Tudniillik az embernek szüksége van táplálékra az életbenmaradáshoz. Ezt szolgálja az ostyakeksz. Igen ám, de az ostyakeksz nem igazán jó reklám... ha nem „Jézus teste!“ Mindenképpen kellenek szertartások a táplálkozáshoz, mert a rántott hús jobb táplálék az étteremben mint a keksz a templomban. A szertartások adják meg a reklám ízét, hogy az ostya lehessen a legízletesebb falat: “Jézus teste!“ A szertartások nem lehetnek egyszerűek. Mert ha valami nem káprázatos, akkor lehet még egyebeket is gondolni. Például azt: hol van Jézus?!... Láttam a „fényképét“, megettem a „testét“... de miért érzem úgy, hogy valami nincs rendjén?... Megtehetek ilyesmiket? Kezembe vehetem a Mindenség Teremtőjét, megehetem a Leghatalmasabb Királyt?!... És miért piros a droid feneke?... Nyilván van rá ceremóniája. Ahol Jézus nem lehet pap, ott nem lehet Ő bíró sem. Kellenek a helytartók, kellenek a kúriák. Kellenek a börtönök és diliházak. Ahova gyorsan be kell rakni azokat, akik úgy gondolják: mégsem tisztességes, hogy a Mindenség Teremtője s Királya ne lehessen pap a földön... ahol élni kellene az elragadtatásig az árváknak. Ha szövetség szempontjából tekintünk az üdvtörténetre, két szövetséget különböztetünk meg. Mindkettőnek meghatározó zsinórmértéke a Tízparancsolat. Az új szövetség óta azonban a Kegyelem korszaka van, s ebben a Tízparancsolat teljesítése már a jézusi Kegyelemre épül. A Szent Szellem bennünk van, és az üdvösség kizárólag Kegyelemből van. Ebben az esetben a Kegyelem kizáró tényező.